Gál Elemér – Beke Sándor – Pásztó András:

Héthavas gyermekei

regényes történet

Kitárul a legendák kapuja, elkezdődik a történet a Héthavas alatt… Itt élnek színjátékunk hősei, a „hunmaradék” székelyek abban az időben, amikor a keresztény szellem erkölcsi értékei győzik meg a pogányt az új hit emberibb arculatáról.

A múlt ködében megszólaló alaktól halljuk: „Kegyes Hold Anya, nem vagyunk hálátlan gyermekeid. Tisztán megőriztük, amit reánk bíztál, és megőrizzük unokáink részét. Nem vesszük el a szarvasok vizét, madarak gyümölcsét, mindent közösen használunk a nagy asztalon, és igazságosan osztozunk, ahogy azt sugallod nekünk. Nem viselünk fegyvert, de ruhánk hajtásában ott lapul az ideg, a nyílhegy, a nyíl röppenve száll, mint a sólyom. Lecsap, ahová célzunk.”
A kalandos történelmi események egy szerelmi történet köré fonódnak. Az ifjú vitéz, Zsögöd és a szépséges rabonbánlány, Csenge egymásra találása, szerelmük beteljesedése, az egymásért való aggódás és féltés egybeforr az áldozatvállalással, a megmaradás szolgálatával, a küzdésben való részvétellel.
Nem lenne valóságos a szerelmi történet, ha nem lenne egy harmadik szereplője is. Zándírhám főrabonbán unokaöccse, Ajnád, a gazdag, művelt úrfi is szerelmével ostromolja Csengét. Ajnád és Zsögöd, a szegény közvitéz között ellentét feszül, ám Zsögöd nagylelkűen megbocsát az életére törő Ajnádnak, akit a kor szigorú erkölcsi törvényei rákényszerítenek, hogy félreálljon. Kettőjük sorsa ettől kezdve elválaszthatatlan egymástól, vérszerződést kötnek, csaták győztesei lesznek.
A kalandos történetben az emberi nagyság a nemzet érdeke alá rendelt áldozathozatalban nyilvánul meg. Hőseink a hegyek között élnek, és gazdag lelki kultúrájuk, keresztény hitet valló gondolkodásuk, életmódjuk eszményi magasságokba emeli őket. Követendő példaképpé válnak.
Az utolsó jelenetben mondja Csenge: „Zsögöd, csak azért ragyognak olyan szépen a csillagok, mert fényesre kalapáltuk sorsunkat, mi emberek. A mi álmainkat látjuk olyan szépnek, azért nézünk úgy a csillagokra, de azért is tettük oda föl a magasba, hogy a szép álmokat ne vegyék el tőlünk soha, míg emlékezünk.”
Ezt az emlékezést szolgálja ez a színjáték. Reményeink szerint megerősít, hogy rohanó, egyre arctalanabbá váló világunkban ragaszkodjunk hagyományainkhoz, történelmünk igazságaihoz, hogy megőrizhessük arcunkat.

Bemutató: 2016.03.18.

GALÉRIA
SZEREPLŐK

Hang Dráfi Mátyás
Odor, öreg toronyőr Várhelyi Dénes
Zsögöd, Odor fia Endrédy Gábor
Bélbor, Nagyrabonbán, Haromvár ura Kincses Gábor
Borbála, Bélbor felesége Dimanopulu Afrodité
Szejke, öreg dajka Nagy Adrienn
Zándírhám, papfejedelem, főrabonbán Kelemen Csaba ✝
Rózsa, Zándírhám felesége Saárossy Kinga
Bihar, vezér, Rózsa testvére Sata Árpád
Apolt, Nagy-Gyula, Zándírhám fia Tunyogi Péter
Ajnád, Kis-Gyula Nagy András
Mara, kazár hercegnő Dér Gabi
Ladó, vártiszt, kisvár kapitánya Baranyi Péter
Aracs, íjász kisvárban Tóth Levente
Koncsag, íjász kisvárban Reiter Zoltán
Csoma, hírnök, majd szerzetes Káli Gergely
Kuna, Csoma testvére Török-Ujhelyi Tamás
Beke, főtáltos Fehér István
Tusnád, harkász Vókó János
Bajkó, hírnök Kardos Kristóf
Tusnelda, Tusnád lánya Babócsai Réka
Zsöte, leány Budaváron Nagy Barbara
Bonaventura, szerzetes pap Blaskó Balázs
Tétény, vezér Nagy Lóránt
Csedő, főharkász Lisztóczki Péter
Kászon vezér Radvánszki Szabolcs
Bodor, öreg székely Balogh András
Leány Sata-Bánfi Ágota
Legény Radvánszki Szabolcs

Zenészek:
Bonyár Judit (Ének, Cselló, Tilinkó), Hűvösvölgyi Péter (Saz, Bouzouki, Koboz), Okos Tibor (Furulyák, Fulyara, Brácsa), Okos Gergely (Dobok, Gardon)

Két Őr, Íjászok, Leányok, Legények

SZÍNLAP

RendezőBeke Sándor
DíszlettervezőPaulovics László
Jelmeztervező Rátkai Erzsébet
DramaturgBeke Sándor, Pásztó András
Színpadra alkalmaztaBeke Sándor
KoreográfusTopolánszky Tamás
ZeneHüvösvölgyi Péter
ZenészBonyár Judit, Hűvösvölgyi Péter, Okos Tibor, Okos Gergely
SúgóTóth-Pethő Orsolya
Ügyelő Hódosi Ildikó
Rendezőasszisztens Ivády Erika