Csíksomlyói passió

A Passiójátékunk Jézus szenvedéstörténetét kívánja emberközelbe hozni. A kereszt a bűn fája, s ennek ószövetségi mása, előképe, a paradicsomi almafa volt, amely szintén bűnbe sodorta az embert. Jézus keresztáldozatának ószövetségi előképének Ábrahám áldozatát tekintették.

Jézus szenvedéstörténete és kereszthalála nem múltba vesző történelmi legenda, hanem élő misztikus probléma, mely a modern ember számára aktuális kérdéseket vet fel.

Balogh Elemér szavaival: „A csiksomlyói sátány ábrázata itthoni ábrázat, a Mojzest ‘édes komám’-nak tituláló Deus Pater ugyanúgy közülünk való, mint a vérmes Nabugodonozor, a korocsmára igyekvő bélpoklos, a protokollumot felhántorgató Pilátus vagy a hetvenkedő Szent Péter, és még a Megváltó is itt szipta az anyatejet a Hargita tövében. Magyar Krisztus, magyar ördögök, sőt, magyar babilóniak és magyar sidók a hősei ezeknek a vaskos, jóízű, és költőiséggel teljes misztériumjátékoknak. Beszédjük pedig? Erő, és hajlékonyság, csíny, mérgezett nyíl, játék. Nézőink olyan szellemű előadást láthatnak, amely, miként a két és fél évszázaddal ezelőtti előadások az akkori nézőknek, igaz gyönyörűségükre és épülésükre szolgál.”

Balogh Elemér gondolatait ma is érvényesnek tartom. Ahogy a XVIII. századi ferences tanítók koruk ifjúságának és környezetüknek problémáira, erkölcsi tévelygéseire, hétköznapi életére reagáltak, úgy mi is korunk kérdéseit bújtatjuk a Passiójáték köntösébe. Az értékek relativizálódása, a korrupció, a hatalmi gőgből fakadó törvények fölé emelkedés kérdéseit állítjuk szembe a szeretet parancsával. Korunk megosztó közéleti diskurzusában jó ütemű perspektíva váltás Jézus személyére fókuszálnunk, aki egyszerre volt hagyománytisztelő és haladó gondolkodású. Modern kifejezéssel élve konzervatív és liberális.

Az előadás a magyar népszínjátszás hagyományaira támaszkodva ötvözi a commedia dell’arte és a kortárs mozgásszínház egyetemes nyelvét. Néptánc csoportok, az egri Gajdos Népzenei Együttes, a Csík zenekar, a színház Tánctagozata egészítik ki a népes szereplőgárdát.

Dér András, rendező