A kis herceg

Mesés történet sok dallal Antoine de Saint-Exupery meséje nyomán Rónay György fordításának felhasználásával ŐSBEMUTATÓ! Fordító: Rónay György

„Az emberek? […] sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.” – mondja a kishercegnek egy virág a sivatagban. De hát, kik is az emberek, és milyenek is az emberek? A más bolygóról érkezett csupa szív kis lény ezt az örök embertalányt igyekszik megfejteni rövid földi barangolása során. Különös mese a Saint Exupery-írás, teli rejtett filozófiával, előbuggyanó érzelemmel, titokkal és talánnyal. Hogyan lehet jól szeretni? Hogyan kell jól gondoskodni arról, akiket gondjainkra bízott a teremtés vagy a természet? Hol rejtezik a boldogság, elérhető-e, vagy csak csalfa délibábját üldözi élete során az ember? Mese a magányról, mese a szeretetről, mese a naiv őszinteségről, mese a lét egyszerű és kézenfekvő, de néha nehezen fölismerhető bölcsességeiről. Mese, amely nagyon közel áll hétköznapi valóságunkhoz is, mese messzire ható egyszerű tanulsággal: jól csak a szívével szerethet az ember. Milyen egyszerű ez, és mégis milyen nehezen megtanulható! De megtanulható. Csak oda kell figyelnünk egymás érzékenységére és fel kell fedeznünk azokat az értékeket egymásban, amelyek nem tolakodnak hivalkodóan létezésünk előterébe. És erősnek kell lennünk mások gyengeségeinek a megbocsátásához. A kisherceg tanulni érkezett a Földre, de bizonyára nekünk kell tanulnunk tőle jóságot a viselkedésünkben, egyszerűséget az életmódunkban, őszinteséget a kapcsolatainkban. S ha ezeknek birtokában vagyunk, éjszaka, ha felnézünk az égre, a pilótával, a kis herceg egyetlen emberbarátjával együtt mi is képesek leszünk látni a kis bolygót krátereivel, majomkenyérfáival, rózsájával, naplementékbe merülő aprócska uralkodójával…

Bemutató:2016.01.22.